In memoriam Kéri György (Jóka)
A célzott jelátviteli orvoslás legnagyobb hazai alakja idén lenne 70 éves. Biokémikus, kutató, tanár, mester, példakép, feltaláló száznál több nemzetközi szabadalomban. A nagy hatású alkotók szellemi öröksége tanítványai révén itt marad közöttünk. A víziója az volt, hogy a legtöbb betegség oka a sejteken belüli és a sejtek közötti jelátviteli utak zavara, illetve az azokat kódoló gének hibája. Hitt abban, hogy ezekre a jelátviteli utakra és hibás génekre ható célzottan kifejlesztett gyógyszerek sok ember életét menthetik meg. Ma már tudjuk, hogy igaza volt. Ma már több mint száz célzott jelátviteli gyógyszer áll rendelkezésre a daganatos betegek személyre szabott kezeléséhez.
A személyre szabott orvoslás forradalma az ő halálával is magányosabb háború lett a rákkal, a gyulladásokkal, a vírusokkal szemben, de nem állt meg. Személyiségének örökösen mosolygó idealizmusa és optimizmusa krónikusan sajgó, nem gyógyuló hiány mindanynyiunk lelkében, akik szerencsések voltunk, hogy ismerhettük és sok (de mint utóbb kiderült, mégis nagyon kevés) időt tölthettünk vele. Azt nehéz megjósolni, hogy hol tartana ma a világ az ő munkássága nélkül. Azt azonban pontosan tudjuk, hogy Magyarország és a hazai betegek mit veszítettek volna, ha annak idején ő a ma már a Nobel-díj közelében lévő fiatalkori barátaival San Franciscóban, a legendás Genentechnél vagy egy másik startup cégnél marad, és nem tér haza a nyolcvanas évek dohos hazai tudományos közegébe. Abba az apró kicsi szobába a Puskin utcai ELTE TTK (akkor SOTE) biokémia tanszék tetőterébe, ahol az íróasztal, a szék és egy könyvespolc mellett nem lehetett az ajtót kinyitva belépni, ha ő nem állt fel. Hitet és bizalmat adott, és olyan álmot, amit minden végzős orvosnak szívből csak kívánni lehet: elsőként gyógyítani reménytelennek gondolt betegeket. Kritikusai pont azért bírálták, amiért mi istenítettük: nem ismert lehetetlent. És nem kívánhatunk mást sem magunknak, sem a betegeknek szerte a nagyvilágban: ne fáradjunk el keresni az okot a jelenségek mögött, és merjünk hinni magunkban és a megismerésben. És akkor a kudarcok is értelmet nyernek, és legyőzhetők a ma még halálos betegségek.
Peták István, Schwab Richárd