Emésztési zavarok

Régóta léteznek olyan klinikai tapasztalok, melyek az intesztinális mikrobiom szerepét vetik fel emésztési zavarok hátterében. Ilyenek például: a panaszok igen gyakran szisztémás antibiotikum kezelést követően kezdődnek, illetve olyan betegeknél alakulnak ki, akik több antibiotikum kezelésen estek át, esetenként a tünetek megjelenését gastoenteritis előzte meg.

A korábbi mikrobiológiai tenyésztési eljárásokkal azonban a ma ismert bélflóra csupán 1%-a volt azonosítható, ezért az új generációs szekvenálási eljárásnak köszönhető, hogy az elmúlt évtizedben megsokszorozódott tudásunk a mikrobiom és emésztési zavarok kapcsolatáról.

Ma már pontosan ismertek a mechanizmusok, ahogyan a bélflóra hatással van a bél normál működésére, a megváltozott mikrobiom pedig az emésztési panaszok kialakulására. A mikorbiom egyrészt hatással van a bél motilitására, ezáltal a bél tranzitidőre, ami révén szerepet játszik hasmenés, ill. székrekedés kialakulásában. Másrészt a mikrobiom változása áll a viscerális szenzitivitás változása, hiperszenzitivitás kialakulása hátterében, ami klinikailag puffadás és hasi fájdalom képében jelentkezik. Irodalmi adatok alapján kora gyermekkorban az egészséges bélflóra kialakulásának zavara a későbbiekben viscerális hiperszenzitivitáshoz, így emésztési panaszok kialakulásához vezet. Harmadrészt a bélflóra, illetve annak működése során előállított bakteriális metabolitok hatással vannak a bél szekretoros működésére. Poliszacharidok és epesavak bakteriális bontásából származó metabolitok stimulálni képesek ionok szekrécióját, amit víz kiválasztás követ, ami összességében hasmenés formájában manifesztálódik.