Ki nem állhatja a brokkolit és a karfiolt? Részben a mikrobiomja a felelős érte!
Sokak számára a keresztesvirágú zöldségekből (karfiol, káposzta, kelkáposzta, brokkoli) készült ételek jelentik a legtaszítóbb ételek egy jelentős csoportját. Habár tudjuk, hogy jót tesz egészségünknek, de az a jellegzetes kesernyés íz a legtöbbünk számára kifejezetten kellemetlen. Ez különösen igaz a kisgyerekekre, amit a legtöbb szülő tanúsíthat. A brokkolitól, karfioltól, és hasonló zöldségektől való idegenkedés azonban nem csak az emberek válogatósságából fakad; ma már tudjuk, hogy többek között bizonyos genetikai tényezők is közrejátszanak az ellenszenv kialakulásában.
A közelmúltban a Journal of Agricultural and Food Chemistry folyóiratban nemrég megjelent tanulmány azonban űj aspektusát tárja fel ennek az ellenszenvnek. A publikáció szerzői arról számolnak be, hogy a szájnyálkahártya mikrobiomja is fontos tényező lehet keresztesvirágú zöldségekkel kapcsolatos ellenérzésünk kialakulásában.
Ennek felismerésnek az alapjai régre nyúlnak vissza. 1931-ben Arthur L. Fox kémikus véletlenül a feniltiokarbamid (PTC) porított formáját engedte ki a laboratóriumában. Míg ő nem vett észre semmi szokatlant, addig a munkatársa keserű ízt kezdett érezni. Későbbi kísérletek igazolták, hogy ez a különbség a szélesebb populációban is megfigyelhető, és hogy a keserű íz érzékelése egyedi változatosságot mutat, és recesszíven öröklődő genetikai tulajdonság. Ma már tudjuk, hogy a lakosság körülbelül 25 százaléka nem képes éreztni a propiltiuracilt (PROP), egy olyan vegyi anyagot, amely hasonló a káposztában, a nyers brokkoliban, a kávéban, a tonikban és a barna sörben található keserű vegyületekhez. A népesség egy része a keserű íz vonatkozásában lényegében "ízvak".
Kérjük, a cikk teljes anyagát olvassa ezen a linken. Köszönjük!